Általános leírás
Jellemző a nemes vonalú, egyenes, vagy ritkán kosfej. Nyaka magasan illesztett, izmos. Háta hosszú, erős, fara jól izmolt. Lábai szikárak, tiszták, lábállása szabályos, patái kemények. Későn érő, de hosszú életű fajta. Nem túl nagyméretű. Mozgása ügetésben jellegzetesen akciós.
|

|
Története
A fajta létrejötte Károly Habsburg-főherceg nevéhez fűződik, aki a ma Szlovénia területén található Lipicán udvari ménest állíttatott fel az ott található, középkorban nagyra becsült, de kissé nehéz testű és Spanyolországból importált lovakból. A cél az volt, hogy az akkori barokk ízlésnek megfelelő, elegáns küllemű és lehetőleg szürke lovakkal lássák el a grazi főhercegi ménest, illetve a bécsi császári istállót. A tenyésztők máig is tartó munkáját dícséri, hogy a mai napig fennmaradt nyolc olyan geneológiai vonal, amelyeknek alapító ménjei: Pluto (1765. évi szürke dán), Favory (1779. évi fakó kladrubi), Neapolitano (1790. évi pej nápolyi), Conversano (1767. évi fekete nápolyi), Maestoso (1773. évi szürke spanyol), Siglavy (1810. évi szürke arab), Incitato (1810. évi szürke erdélyi spanyol), Tulipán (1896. évi lipicai). Sajnos a lipicait sem kímélték a háborúk viharai. A napóleoni háborúk idején két ízben is Magyarországon talált menedéket az állomány, melynek egy része Mezőhegyesen is maradt. 1875-ben ezt az állományt is menekíteni kellett, ekkor a ménes Alsószombatfalvára került. Az 1910-es évek elején a ménes újra költözni kényszerült, ekkor Bábolnára, és csak az 1950-es években költözhettek mai magyarországi tenyész helyükre, Szilvásváradra, ahol a fajta eredeti bölcsőjének megfelelő, hegyes-dombos vidékre kerülhettek
|
 |

|
A fajta használata
Tanulékonysága és könnyen idomíthatósága teszi ideálissá a spanyol magasiskola már-már akrobatikus feladatainak elvégzésére. Ereje és állóképessége miatt kocsi- és gazdasági lóként is elterjedt. Míg az osztrák állomány a könnyebb hátas, a szilvásváradi lipicaiak inkább a fogatos típus megtestesítői. Így akár szabadidő lónak is használhatjuk, olykor kocsi elé is befogva őket.
|
 |
 Karstian White Horse Johann Georg von Hamilton (1672-1737) c. 1720 Lipizzaner Museum Vienna
 |
Bárki, aki csak egy kicsit is érdeklodik a lovak, a lovaglás iránt, az "osztrák" szót automatikusan a bécsi Spanyol Lovasiskola muvészetével és a lipicai lovakkal kapcsolja össze. Hiába van Ausztriának több hidegvéru és pónifajtája, az ország mégis az Osztrák-Magyar Monarchia idejében kialakult lipicairól híres. Híres törzsek Karl von Österreich foherceg alapított 1580-ban a ma Szlovéniához tartozó, Trieszthez közeli, köves karsztteton fekvo Lipicán egy új ménest a császári udvar kiszolgálására, ahol kiváló, turoképes, pompás lovakra volt szükség. A tenyésztés eleinte spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak megfelelo mének és kancák után.
| |
|
|
|
Az elso öt spanyol-itáliai vérvonalú mént késobb egy arab telivér egészítette ki. A lipicai törzsei a mai napig orzik ezen alapító mének neveit: Neapolitano, Conversano, Favory, Maestoso, Pluto, Siglavy. Conversano és a pej Neapolitano (13 évesen) Olaszországból, Maestoso, Favory és az arab Siglavy (a Siglavy Capriola törzs alapítója) a csehországi Kladrub császári ménesébol érkeztek, míg Pluto a dán frederiksborgi ménesbol származik (de o is a spanyol-itáliai vérvonalat jellemzi). A tenyésztés mai fellegvára, Piber A lipicai törzsménes a történelem viharaiban gyakran váltogatta tulajdonosait: a Monarchia szétesése után eloször Olaszországhoz, késobb Jugoszláviához került, most Szlovéniához tartozik. A törzsalapító lovakat a stájerországi Piberbe vitték. Itt a lipicaiakat - miután a második világháborúban majdnem a teljes állomány megsemmisült - a mai napig hagyományos keretek között tenyésztik. A legjobb mének négyévesen kerülnek a bécsi Spanyol Lovasiskolába kiképzésre, hogy késobb fedezoménként visszatérjenek. A mének kiképzése hosszadalmas és azon alapszik, hogy a lipicai késon éro és hosszú életu fajta. Azok a mének, amelyek tenyésztésre a ménesben maradnak, három és fél évesen szintén alapkiképzést kapnak. A létszám feletti méneket a ménes eladja, csakúgy, mint a fedezoménnek nem megfeleloeket.
Magyarország bekapcsolódása a tenyésztésbe A háborúk félelmei miatt a ménes többször kényszerült elhagyni Lipicát, leginkább Magyarországra. 1809-1815 között Mezohegyes adott otthont a ménesnek. A visszavonuláskor néhány ló itt is maradt. Ezek a lovak 1873-ban Fogarasra, majd 1912-ben Bábolnára kerültek. Az 1950-es években indult meg a lipicaiak Bükk-hegységbe telepítése. Eloször az éves csikók kerültek ki a legelokre, 1959-ben sikerült a teljes állományt felköltöztetni. Szilvásvárad azóta is a lipicai ló tenyésztésének egyik legnagyobb bázisa.
A magyar Spanyol Lovasiskola A bécsújhelyi katonai akadémián és a bécsi Theresianumban magyar lovastisztek nemzedékei tanulták a lovaglás elméletét és gyakorlatát, így teljesen természetes volt késobb Magyarországon is a lovas kultúra továbbadása. Pesten 1817-ben alakult meg a Nemzeti Lóiskola, 1857-ben pedig a Nemzeti Lovarda. 1933. szeptember 1-jén hozták létre a Spanyol Lovasiskolát Örkénytáborban, amely a kor leghíresebb lovas katonai oktatóközpontja volt és nagyon sok kiválóságot nevelt ki, akik közül sokan külföldön bizonyították tudásukat. Az örkénytábori Spanyol Lovasiskola nagy alakja volt foidomárként Magyar Imre, aki még a legjobb bécsi idomárok, Podhajsky és Polak elismerését is kiváltotta. Az itt dolgozó lipicaiak edzettségére jellemzo, hogy egy budapesti mezogazdasági kiállításra 30 ló nyereg alatt érkezett. A 20 perces itatási idot nem számítva 3 óra 15 perc alatt tették meg az utat, és a kondícióvizsgán mindegyik ló egészségesnek és frissnek bizonyult.
A lipicai külleme A fajtának kicsit nehéz, de nagyon nemes, gyakran kosfeje van, amely azonban nem burkolt. Kis fülek, nagy, élénk tekintetu, értelmes szemek jellemzik. Nyaka magasan tuzött, izmos, középhosszú, magas illesztésu. Háta széles, hosszú, jól izmolt, gyakran mégis puha. Ágyéka hosszú, széles, izmos, eros, kötött. Fara kifejezetten széles, igen jól izmolt alma- vagy dinnyefar, általában vízszintes. Szügye széles, feltunoen jó izomzatú, ami kifejezetten alkalmassá teszi igás, hintós munkákra is. Mellkasa inkább dongás, mint mély, ezért lapockái meredekek. Ízületei, inai szárazak, szikárak, csontjai tiszták. Hátulsó lábai gyakran kardos állásúak, és elöl-hátul elofordul néha a puha csüd. Bottal mért marmagassága 152-162, övmérete 190-220, szárkörmérete 21-23 cm. Küllemi jegyeibol adódóan mozgása kifejezettem akciós, felfelé törekvo, dinamikus.
Tulajdonságai, használata A lipicai a barokk stílus egyik klasszikus képviseloje. Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségu, ugyanakkor kemény, ellenálló, nem nagy igényu fajta. Mozgása egyedülállóan ruganyos, akciós, impozáns megjelenésu és mozgású ló. Jelenleg elsosorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, de a mai napig is tradicionálisan a Spanyol Lovasiskola lófajtája. Különleges értéke, hogy több mint négyszáz éve fajtatisztán tenyésztik, eltekintve az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstol.
Késon éro fajta A lipicai azon lófajták közé tartozik, amelyek nagyon késon érnek mind testileg, mind szellemileg. 4 éves koruk elott nem érdemes elkezdeni kiképzésüket. Viszont ha a tulajdonos megvárja a megfelelo életkort a belovaglásra, hosszú-hosszú évekig, akár 2 évtizedig is hu társra találhat egy lipicaiban. A Spanyol Lovasiskolában is nem egy 20-22 éves mén teljesíti a legnehezebb, föld feletti gyakorlatokat a nagyközönség elott rendszeresen, tökéletesen.
A fajta jelenlegi helyzete A lipicait a többi fajtától eltekintve nem érintette drasztikusan a motorizáció. Genetikai értéke világhíru. Nagy szerepe van a fogatsportban és a hobbilovaglásban. Magyarországon mintegy 300 törzskancát tart nyilván a Magyar Lipicai Lótenyésztok Országos Egyesülete. Az ausztriai Piberen kívül híres még a magyar Szilvásvárad és a román Fogaras ménese, de Szlovéniában és Szlovákiában is sikerrel tenyésztik a fajtát.
Fajtanévjegy - Származás:Ausztria - Nagyság: 150-162 cm - Színek: általában szürke, amely pejen vagy feketén születik, és hosszú évek alatt nyeri el igazi szürke színét, de néha pej vagy fekete is elofordulhat, foleg a Tulipan és Neapolitano vonalakban - Felépítés: barokk stílusú kvadratikus ló általában kosfejjel, kissé magasan tuzött nyakkal, széles, jól izmolt háttal. Mozgása ruganyos, akciós. - Karakter: késon éro, de nagyon hosszú ideig élo fajta. Igen tanulékony, jó munkakészségu, ellenálló, a tartásra nincsenek nagy igényei. - Alkalmasság: a fogatsportokban nagyon jelentos a szerepük, de jó természetük és munkabírásuk miatt hobbilónak is kiválóak.
| | | |